A műtét így zajlik le:
2010, december 11-én, szombaton, 10:40-re volt időpontom.
Érkezéskor az ember kezébe adják a "feszültségoldó tablettát", ami 0,25 mg-os Xanax. Ezt nem csak nyugtatóként adják hanem, hogy segítsék a szemkörnyéki izmok ellazítását (műtétkor a szemhéjak ki vannak "feszítve", nehogy belepislogjunk - a kifeszítés teljesen fájdalom mentes). Xanax-ot nem kötelező bevenni; én nem is vettem be. Akármilyen kicsi is a hatóanyag tartalom és csak egy tabletta stb. stb. A Xanax az Xanax.
A műtét előtt csak kicsit voltam ideges, a szemkifeszítésnél sem volt semmi gond. (Az alkalmassági vizsgálatkor a kirakott újságok között a Lézervilág egyik számában olvastam az egyik úriember beszámolóját, akinek IntraLasik eljárással műtötték a szemét és megelégedetten ajánlja másoknak. Ő mesélte, hogy rá pont fordítottan hatott a nyugtató - ideges lett tőle :).
Mindenki döntse el maga.
Kapunk egy négy oldalas beleegyező nyilatkozatot, amely - tudtommal - szokásos mindenféle műtét előtt.
Ezt ha megértettük és elfogadtuk, írjuk alá. Minden kérdést megválaszol a doktornő, ki a műtét előtt még egyszer megvizsgálja a szemünket. A nyilatkozatban mindenféle lehetséges mellékhatás fel van sorolva. A doktornő megnyugtatott, hogy itt tényleg sok olyan dolog van leírva, amire akárcsak gondolni is lehet. Ez megnyugtatott. (Több leírt átmeneti panasz kifejezetten rövid ideig tart - saját tapasztalat.)
Leírják, hogy az általuk vállalt garancia önkéntes, nem a törvény kötelezi rá őket és (saját megfogalmazásom szerint: mondhatjuk úgy is, hogy ennek fejében) lemondunk a perelés lehetőségéről. Hát igen a jogi dolgok, azok jogi dolgok.
Ezen én továbbléptem - nem akadtam fenn.
(Az alkalmassági vizsgálatkor kapott tájékoztatóban például leírják, hogy a kontakt lencse viselése nagyobb kockázattal jár, mint a lézeres kezelés. Kontaktlencsék következtében évente többen vesztik el a látásukat fertőzés vagy sérülés miatt. Én is hordtam több évig kontaktlencsét, de erre senki nem hívta fel a figyelmem.)
Kifizetjük a kezelés díját. (Egészségpénztári {rövidítve EP} tagság esetén 30%-os {SzJA} adóvisszatérítés jár. Ha családtagunknak van és ő bejegyez az EP-nél családtagként és megírjuk az Optik-Med {OM-nek rövidítem} web oldalán levő meghatalmazást, hogy használjuk az ő jelenlétén kívül a kártyáját, akkor is elfogadják a műtétnél. Nézzük meg az OM oldalán a szerződésben levő EP-ék listáját, idevonatkozó tanácsokat stb. Ha ez a bizonyos rokon eljön személyesen a műtétkor, akkor nem kell meghatalmazás.)
Az előkészítőben egy kedves hölgy beszélget el velünk. Tájékoztat a műtétről, az utána levő dolgokról. Közben pedig időnként cseppent a szemünkbe (érzéstelenítőt). Bejön az éppen előbb műtött páciens és elmondja az élményeit, a műtét menetét. Hát ő is túlélte. :)
Kb. 10 perc töltünk az előkészítőben.
A műtétre én is úgy mentem be, mint a neves TV-és személyiség, aki a videóban is szerepel, hogy abszolút biztos voltam benne, hogy minden jól fog menni, itt ez egy rutin eljárás, profi gépek, profi csapat, senkinek sem lett rosszabb a szeme, mint műtét előtt volt; senki sem vakult még meg soha ettől. Igazán az nyugtatott meg - ezeken felül -, hogy az Optik-Med nem akart sosem rábeszélni a műtétre, minden dologról tájékoztattak, nem próbáltak meg semmit sem szebb színben feltüntetni vagy elhallgatni. Nem éreztem, hogy bármit is el akarnának előlem hallgatni. Az igazgató kijelentése nagyon tetszett a videóban: fogunkból 32 van és mégis félünk a fogorvostól, szemünkből pedig csak kettő. Ezzel nekem nagyon átjött, hogy ők tényleg át tudják élni a mi helyzetünket. Egyébként több ott dolgozónak volt lézeres szemműtéte. Ez is sokat jelent!
A műtőben zöld anyagból készült műtős sapkában és cipővédőben vagyunk (cipővédő hasonlít a sapkára) - gondolom, hogy minnél kevesebb fertőző dolog kerülhessen a szemünkbe.
Rajtunk kívül asszisztens-hölgy, műtétet végző orvos és a lézer gépet felügyelő klinikai mérnök van a műtőben. Minden lépésről tájékoztatnak folyamatosan. Fölfekszünk egy asztalra a gép alá, az asztal egy kicsit még beljebb is visz minket. A műtétet a jobb szemmel kezdik. A balt letakarják egy íves anyaggal, ez olyan mintha az ujjainkat összezárnánk, enyhén ívesen behajlítanánk és a tenyerünket a szemünk fölé tennénk. Tehát a takaróhéj nem ér a szemünkhöz, ez alatt lehet pislogni. A jobb szemhéjakat kifeszítik - ez nem fáj. Assziszetnő a sapka alá, mindkét fülünk elé nedvszívó anyagot tesz, hogy a sok szemcsepp, amit ő csepegtet ne follyon a fülünkbe. Erre szükség is van. :)
Biztos emlékszünk arra a karikára, amit szappanos vízbe mártanak a gyerekek és buborékokat fújnak általa. A doktor egy ehhez hasonló, de csak kb. 1 cm-es átmérőjű karikát tesz a szemünk közepére és rögtön le is veszi. Azt nem láttam, hogy a karika között volt-e folyadék és nem tudom, mi lehet ennek a célja. De ezután csepegtetés és egy kis fogpiszkáló szerű eszközzel (kis talpa van, mint egy hokiütőnek) a folyadékkal bővel ellátott szemünkről elkezdik "ledörzsölni" a hámréteget a szem közepéről. Nevezhetjük leöblögetésnek/lemosásnak is. Úgy mozgatja kb. 10-15-ször oda-vissza a kis hokiütőjét, mint ahogy a kocsi ablaktörlő lapátja jár - szép lassan, de ütemesen. Ez teljesen fájdalom és érzés mentes lesz. Meg is lepődtem a saját reakciómon azaz, hogy semmi reakciót nem váltott ki. Pedig féltem attól, hogy másvalaki a szememhez ér. Régen, több évig hordtam kontaktlencsét és megszoktam, hogy a behelyezéskor és kivételkor én a saját szememhez érek, de úgy gondoltan, hogy másvalaki nem fogja érezni a nyomóerő kellő nagyságát, ami még nem rossz nekem. Bár az érzéstelenítő cseppek miatt nem is érezhettem semmit.
A klinikai mérnök minden egyes szem műtétje előtt, után (tehát elég sűrűn) egy kis fekete eszközt tesz a szemünk fölé kb. 10 cm-rel. Ez a fekete eszköz kinézetre olyan, mint a kocsik távirányítója. Nem tudom mi ez és mit csinál vele - nem mondták -, de arra gondolok, hogy fotóz vagy mér vele. Villanni nem villan, de mintha megnyomna rajta egy kis gombot, mikor a szemünk fölött van az eszköz. (Kérem, aki tudja, mi ez - vagy ezután a műtétjekor megkérdezi - az írja meg nekem e-mailben. Ez a kérés minden más dolgra is igaz, amit úgy írtam le, hogy nem tudom biztosan mi az a dolog vagy mi az oka, célja, miértje valaminek. Szívesen venném azt is, ha megírnák az Önök tapasztalatait a műtétről, gyógyulási folyamatról stb, ami megegyezik az enyémmel vagy teljesen más.)
A tényleges műtétkor egy nagy, kerek, piros/vörös foltot látunk fölöttünk/előttünk és ott van egy kis, zöld pont is. A zöld pontot kell nézni - mereven. A kerek folt olyan, mintha egy autó pirosan világító féklámpájába kellene belenézni közelről. Nem fájdalmas, de nem is kellemes. :) Az előkészítőben hozzám bejövő élménybeszámolót tartó lány is ezt mondta.
Szemelmozdulás témája: a gép folyamatosan figyeli a szem akaratlan, kisebb mozgásait és e szerint végzi a műtétet. Nagyobb elmozdulás esetén a gép megáll. (Ez minden műszaki hibára is igaz. Áramkimaradás ellen is védve van. Rendszeres ellenőrzések, karbantartások vannak.) Majd, ha minden újra OK, akkor ugyanonnan folytatja. Ez engem nagyon megnyugtatott. Régebben dolgoztam egy 1500 wattos lézergépen - fát vágtunk/égettünk vele. Pontosabban fába égettünk precízen meghatározott vonalakat. Ezért ismertem a lézergépek "minden" előnyét és hátrányát. "Barátságban" voltam vele, de a mienk nem mindig dolgozott tökéletesen. Pedig nem egy olcsó, öreg gép volt. Itt az ilyen dolgokra nagyon figyelnek. Egy szem esetén nem lehet még egyszer próbálkozni - az a szem "eldobós" lesz. Ilyen pedig nem fordult elő soha a világon. Ez egy 15 wattos gép. Direkt alacsony teljesítményű, hogy a szemet a lehető legkisebb károsodás érje.
Enyhe villódzások/fények vannak. Ez sem vészes. Ez a tényleges műtét; 10 másodpercig tart - szó szerint. Kontaktlencsét raknak a szemre egy csipesszel. Ezzel a jobb szem kész. Balról áthelyezik a jobbra a takaró héjat és azt veszik kezelésbe (cseppek - rengeteg, csak úgy folyik le az ember arcán - hokiütő stb. stb.) A három szakember csak úgy szorgoskodnak az ember fölött. Műtét közben hallani a dolgozó lézergép zaját a fülünkkel és az elpárologtatott (nevezhetjük elégetett) szaruhártya-sejtjeink égett szagát érezzük az orrunkkal. Fájdalmat nem érezni. Ez nagyon fontos!
A műtét végeztével megmutatnak nekünk egy fali órát. Én a másodpercmutatót is láttam (nem tisztán, de szemüveg nélkül!!)
A mérnök készít rólunk egy arcképet - most már egy felismerhető fényképezőgéppel, persze vaku nélkül. A doktor úr mond még egy-két dolgot, leveszik a sapkát és a cipővédőket és elbúcsúzunk. Kb. 5 percig voltam bent!
Visszamegyek az előkészítőbe, elmesélem én is az élményeimet a következő páciensnek. Van egy kis meglepetés - egy kosár csokiból (müzliszeletből) lehet választani. Ez kellemes dolog. Tényleg jól meg van szervezve a folyamat, a munkamenet ennél a cégnél. Minden flott. Jól ki van találva. Magamhoz veszem a szemüvegem, ami a műtét alatt az előkészítőben várt rám. (De csak azért, hogy hazavigyem és soha többet ne vegyem fel. :)
Kimegyek a váróterembe, ahol a családtagok várnak - nekik is elmeséljük az élményeket :) - és elindulunk haza. 11 óra van ekkor. Tehát másfél óráig voltam ott.
(Adnak papírt, amivel el lehet menni a körzeti orvoshoz, aki kiír táppénzre, ha nem tudunk/akarunk szabadságot kivenni.)
(Fontos: nekem PRK-ás műtétet végeztek, csak erről szólnak a tapasztalataim (!) - az Intralasik vagy egyéb módszerről nem. Pl. az Intralasik esetén először egy másik gép alakítja ki a lebenyt, amit műtétkor felhajtanak és műtét után visszahajtanak. A tényleges műtétet ez a gép végzi, amivel nekem is csinálták - tudtommal. Nekik nem raknak fel kontaktlencsét.)
